03 aug 2020
A manipulációról

Szerző: Gáspár-Zsolnai Éva

Kapcsolataink

A manipulációnak számos különböző formája létezik a rámenős eladótól az érzelmileg bántalmazó partnerig, és egyes helyzeteket könnyebb észrevenni, mint másokat. Manipulatív megjegyzésnek minősül például, ha azt mondjuk a főnökünknek: „Ha végre megkaphatnám ezt a pozíciót, kivívhatnám a feleségem tiszteletét.” Vagy egy kollegánknak: „Erről ne szólj egy szót sem, csak neked mondom: ha nem kapom meg ezt az állást, biztosan beveszem a régóta gyűjtögetett altatóimat”.

A manipulálás azonban csak addig működik, amíg azok, akikre irányul, rá nem jönnek, hogy mi történik. Az, akit manipulálnak, eddig a pillanatik „zavarodottnak” vagy „őrültnek” érezheti magát; utána jellemzően dühöt és neheztelést érez az iránt, aki manipulálni próbálta őt.

A manipuláció olyan pszichológiai stratégia, amit azok az emberek alkalmaznak, akik nem képesek közvetlenül kommunikálni igényeiket és szükségleteiket. Sharie Stines bántalmazó és mérgező kapcsolatokra specializálódott terapeuta szerint a manipulatív törekvések mögött mindig a másik kontrollálására való törekvés van jelen, a manipuláció pedig mindenképpen érzelmileg káros taktikának tekinthető.

Forrás: pixabay.com

Nézzük meg közelebbről, hogyan ismerhetjük fel, ha valaki manipulatívan viselkedik velünk szemben.

Félelem, bűntudat és kötelesség érzését kelti az áldozatban

Stines szerint a manipulatív viselkedés három tényezőt foglal magában: félelem, kötelesség és bűntudat. A manipuláció során arra kényszerítik a másikat, hogy olyan dolgot tegyen meg, amit nem akar. Az illetőben ilyenkor gyakran egyszerre jelennek meg az alábbiak: 1) ijedtség és félelem az adott dolog elvégzésével kapcsolatban, 2) kötelességérzés az adott dolog teljesítésével kapcsolatban, 3) bűnösség érzése a meg nem tevéssel kapcsolatban.

A manipulatív emberek a maguk iránti sajnálat vagy bűntudat érzésének keltésével próbálják megkapni, amit akarnak. Ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget, hogy kielégítsék saját igényeiket, agresszíven viselkedve (esetleg közönyt színlelve) vagy az áldozat szerepét eljátszva próbálják elérni, hogy törődjenek velük.

A manipulatív hozzáállás két gyakori típusa a „zaklató” és az „áldozat”. A „zaklató” taktikája, hogy félelmet ébreszt a másikban, és agresszióval, fenyegetéssel, megfélemlítéssel próbálja irányítani a másikat. Mások az „áldozat” vagy mártír szerepét játszva bűntudatot ébresztenek a célpontjukban. Jellemzőjük, hogy sértődötten viselkednek, és így próbálnak hatást gyakorolni a másik félre. És bár a manipulátorok gyakran játszák az áldozat szerepét, a valóságban éppen ők azok, akik a problémát gerjesztik.

Az áldozat kétségbe vonja saját magát

A „gaslighting” a pszichológiai manipuláció egyik (de nem kizárólagos) eszköze, amely segítségével könnyen beazonosítható, ha manipuláció áldozatai lettünk. A gaslighting során a manipulátor kétségeket próbál elültetni valakiben (pl. megvezetéssel, hazugságokkal), hogy az megkérdőjelezze saját valóságát, emlékeit vagy gondolatait. Ennek következtében az egyén elbizonytalanodik saját magában. Ha arra leszünk figyelmesek, hogy a másik kicsavarja a mondanivalónkat, eltereli a beszélgetést, netán hamis bűntudatot vagy védekezést vált ki belőlünk, akkor gyaníthatjuk a manipulatív szándékot. Olyan érzésünk támadhat, mintha kudarcot vallottunk volna vagy valamit rosszul tettünk volna, miközben nem ez az igazság. A valóságban az történik, hogy a manipulátorok hibáztatnak, felelősséget azonban nem vállalnak.

Feltételeket támaszt

Ideális esetben, ha valaki szívességet tesz nekünk, az nincsen feltételekhez és elvárásokhoz kötve. Ha azonban a másik cserébe mégis vár valamit, akkor már manipulációról beszélünk.

Stines példaként említi a ’Mr. Nice Guy’ típusú manipulátort, aki másokhoz nagyon kedves és rendkívül segítőkész tud lenni. Ez össze tudja zavarni az embert, mivel kezdetben nem is sejthető, hogy valami szokatlan dolog történik a színfalak mögött. A kedvesség és szívélyesség mögött azonban valami más lapul: az elvárás, hogy a másik is tegyen meg valamit cserébe. Vagyis a jótett feltételekhez kötött. Ha pedig az illető nem tesz eleget a manipulátor elvárásainak, hálátlannak tűnik a másik szemében.

A McGill Egyetem manipulációval kapcsolatos kutatásokban részt vevő munkatársa, Jay Olson szerint a kölcsönösségen alapuló társadalmi normák és elvárások kihasználása a manipuláció leggyakrabban használt formája. Egy üzletben való vásárláskor például úgy tűnhet, hogy az eladó különösen jó ajánlatot ad Önnek, ezért meg kéne vennie az adott terméket. Vagy a házastárs egyik fele ajándékot visz a másiknak, hogy cserébe kérjen valamit. Ezek a taktikát azért működnek, mert rossz célra fordítják a társadalmi elvárásokat. Lényegében a társadalmi normákkal való visszaélés történik.

Az „ajtóba tett láb” és az „arcba csapott ajtó” technikája

Olson szerint a manipulátorok e két technika egyikét szinte mindig kipróbálják. Az egyik az „ajtóba tett láb” (foot in the door) technika, amely során valaki egy kisebb és ésszerű kéréssel fordul a másihoz, például azzal, hogy „Volna egy kis ideje?”, amely aztán egy nagyobb kéréshez vezet, mint például „Szükségem volna x ezer forintra élelemre.”. Ezt az utcai átveréseknél gyakran használják.

Az „arcba csapott ajtó” (door in the face) technikája ennek épp ellenkezője: valaki egy nagy kéréssel kezd, amit a másik fél elutasít, majd egy kisebb kéréssel jön elő.  Például valaki szerződéses munkát végez Önnek, amiért nagy összegű pénzt kér. Ön visszautasítja, amire az illető „beéri” egy kisebb összeggel. Ez azért működik, mert a nagyobb kérelmet követően a kisebb összegre történő váltás ésszerűnek tűnik.

Forrás: pixabay.com

Mit tegyünk, ha azt vesszük észre, hogy manipuláció áldozatai lettünk?

A válasz nagyban függ attól, milyen jellegű manipulációval állunk szemben.

Ha úgy érzi, hogy Ön vagy egy ismerőse bántalmazó kapcsolatban él, akkor fontos, hogy mielőbbi segítséget kérjen. Érdemes lehet egy pszichológus szakember felkeresése, de az alábbi oldalon is részletes leírást talál arról, mely szervezetekhez lehet fordulni, ha bajban érzi magát:

https://unicef.hu/ezt-tesszuk-itthon/segitunk/hova-fordulj-a-bajban

Nagyon fontos, hogy a mérgező kapcsolatban élő személyek mielőbbi segítséget kaphassanak abban, hogy megértsék és ráébredjenek arra, mi történik velük. Ők ugyanis arra vannak kondicionálva, hogy elhiggyék: természetes, ami velük történik és normális, ahogy bánnak velük. Éppen ezért kritikus, hogy valaki segítsen nekik abban, hogy megkérdőjelezzék ezt a téves feltételezést, és ráébredjenek a valóságra.

Stines szerint fontos az is, hogy ne engedjük, hogy a manipulatív törekvések személyesen érintsenek és befolyásoljanak bennünket. Figyeljünk, legyünk jelen, de ne vegyük magunkra, ne azonosuljunk ezekkel a megnyilvánulásokkal. Más érzéseiért ugyanis nem vagyunk felelősek.

A manipulációval szembeni védekezés másik kiemelkedően fontos lépése a határok felállítása és meghúzása. A manipuláció eszközével élő emberek ugyanis általában éretlen, kevésbé egészséges határokkal rendelkeznek, amelyek vagy túl merevek vagy diffúzak, beolvadóak, összemosódóak. Emberként mindenkinek alapvető joga van az érett és egészséges énhatárok kialakítására és azok megtartására. Fontos tudnunk, hogy a saját, személyes határaink hol húzódnak, illetve mi az, amiért felelősséggel tartozunk és mi az, amiért nem. Ha ezzel tisztában vagyunk, kevésbé (vagy egyáltalán nem) fenyeget az a veszély, hogy irányítsanak bennünket, hogy félelmeink vagy bűntudatunk alapján hozzunk döntéseket vagy elveszítsük szabadságunkat.

Olson szerint egy manipulatív helyzetben az is segíthet, ha nem hozunk egyből döntést. Érdemes tartózkodni például attól, hogy egyből (gondolkodás nélkül) megkössünk egy szerződét, nagyobb összeget adjunk ki valamiért vagy azonnal rábólintsunk egy fontos döntésre a családi/párkapcsolati/baráti/munkahelyi életünkkel kapcsolatban. Az „aludjunk rá egyet” az egyik legjobb megoldás a manipuláció elkerülésére.

Forrás: https://time.com/5411624/how-to-tell-if-being-manipulated/

Fordítás: Gáspár-Zsolnai Éva