20 okt 2020

Egészség / fobia / Kapcsolataink / Mentálhigiéné

Lelki szimbolika: az agorafóbia (tériszony) háttere

Ebben a cikkben egy sokak által megélt és nagy szenvedést okozó kórkép mögé nézünk és igyekszünk analitikus szempontból megérteni a tünetképződést.

Mielőtt belemerülnénk a kórkép analitikus szempontú lehetséges magyarázataiba előszőr nem árt tisztázni a fogalom jelentését. Mivel e kifejezéssel magyarul a tériszonyt illetjük, ezért elsősorban a még hétköznapibban előforduló magasságtól való félelemtől, vagyis az akrofóbiától kell elkülönítenünk. A kifejezés a görög agora, azaz piactér szó és a phobos, azaz a rettegés szóösszetételből ered. A tériszony a nyílt terektől való félelmet jelenti, mely különböző helyzetekben jelentkezhet. Az egyén ilyenkor elsősorban a nyílt helyeken való tartózkodás (pl. parkoló, piac, híd vagy bármely nagy kiterjedésű nyílt hely), tömegközlekedés használta, sorban állás vagy tömegben tartózkodás során intenzív félelmet vagy szorongást él át.  Ugyanakkor előfordulhat akár zárt helyeken vagy felléphet olyankor, ha valaki egyedül tartózkodik az otthonán kívül. A személy azért retteg ezekben a helyzetekben és próbálja azokat elkerülni, mert fél, hogy a szorongás olyan mértékben önti el, hogy képtelen lesz elmenekülni a helyzetből vagy nem áll rendelkezésére megfelelő segítség. Így rövid idő leforgása alatt kialakul az adott helyzetre vonatkozó elkerülő viselkedés. Azaz az agorafóbiától szenvedő személy teljes mértékben elkerüli az ilyen helyeken való tartózkodást, vagy csak kísérő jelenlétében képes magát kitenni az ilyen helyzeteknek. Mivel a tériszony éveken keresztül fennállhat, jelentősen beszűkítheti az egyén életterét, pl. képtelen lesz munkába járni vagy bevásárolni, szélsőséges esetben egyáltalán nem tud kimozdulni otthonról.

forrás: pixabay.com

Az agorafóbia oki tényezőivel kapcsolatban több teória létezik, számos vizsgálat tűzte ki célul a kialakulásával összefüggő faktorok meghatározását. A terápiás tapasztalatokon alapuló elméleti megközelítések közül most kettő rövid ismertetésére kerül sor.

Általában véve a fóbiák kialakulásának meghatározásában két nagy pszichológiai iskola értelmezései játszanak szerepet: a pszichoanalitikus vagy dinamikus megközelítés és a behaviorista nézőpont. A behaviroizmus szerint a fóbia klasszikus és operáns kondicionálás folyamatai során alakul ki. Így egy korábban semleges ingerből – valamilyen, az egyén számára traumatikus élmény hatására – szorongást kiváltó inger keletkezik. Hogy a szorongását csökkentse, elkerüli a szorongást kiváltó helyzeteket, így az operáns kondicionálás hatására megerősödik a félelme. Ezen gondolkodási keret szerint ezért az agorafóbia és úgy általában a fóbiák egy kognitív viselkedés terápiás eljárással az úgynevezett szisztematikus deszenzitizációs technikával megszüntethetők.

Az agorafóbia analitikus / dinamikus szempontú magyarázata

E megközelítés felfogása szerint úgy alakul ki a fóbia, hogy az egyén a rá nézve kínos, veszélyes tudattalan vágyait, gondolatait és motivációit elfojtja majd az elfojtás következtében létrejött szorongást áttolja egy másik helyzetre vagy tárgyra és ezt a helyzetet vagy tárgyat aztán elkerüli. Tehát egyfajta (sokszor elsőre érthetetlen) szimbolizáció történik.

forrás: pixabay.com

Ezek alapján vizsgáljuk meg az agorafóbia működését. A tériszonyos személyt sok esetben valakinek kísérnie kell, hogy tünetmentes maradjon. A kísérő a szülő vagy testvér, illetve ha ők már nem élnek vagy nem élnek vele együtt, akkor egy a szülővel ill. testvérrel ekvivalens személy, aki lehet rokon, barát vagy bárki, aki biztonságot érzését nyújtja. Nem ritkán elegendő, ha fóbiás személyt egy kisgyermek kíséri, mert az ilyen helyzet pszichés konstellációban annyit tesz, hogy a beteg maga a gyermek, akit egy másik gyermek (testvér szimbólum) kísér, vagy ő a szülő, aki gyermeket kísér. És hogy miért kell, hogy a szülő vagy szülő szimbólum átkísérje a szorongást kiváltó helyen? A gyermek kötődik az anyjához, a korai életszakaszban csecsemőként, majd kisgyermekként is szüksége van az anya közelségére, mert ez ad neki biztonságot. Az agorafóbia esetében a nagy tér a külvilágot, az életet, az anyától való eltávolodást szimbolizálja, amit a beteg veszélyesnek élhet meg. A nagy tér a beteg számára a szabadság szimbóluma is, örülni szeretne neki, megélni azt, de a szabadság megélése, az eltávolodás a szeretett személytől valamilyen tudattalan okból kifolyólag szorongáskeltő a számára. Tehát a tériszony sok esetben az egyén dependencia igényének szimbóluma. Hozzá kell tenni, hogy nem mindig. A fóbiás tünetek mögött több tudattalan konfliktus húzódhat meg, melyek akár együttesen vezetnek tünetképződéshez. Ilyen tudattalan konfliktusok lehetnek a tériszony esetében az autonómia-dependencia problematika mellett pl. szexualitással összefüggő vagy agresszió kezeléssel kapcsolatos elakadások. A dinamikus szemléletű terápia ezek feltárása révén utat nyit az addig vállalhatatlan – ezért a tudattalanba száműzött – érzéseknek, gondolatoknak, késztetéseknek, így feloldva a személy szorongását.

Zárógondolatként megjegyzendő, hogy a fóbiák kialakulásában jelentős szerepe van a genetikai, környezeti, interperszonális tényezőknek is.

Felhasznált irodalom:

Feldmann Sándor (1998); Az ideges félelem. Édesvíz kiadó, Budapest.

Gartner Pál; Lélektan és kórlélekan. Felelős kiadó: dr. Gartner Pál.

Gabbard, Glen O MD., (2016) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és Társai, Budapest.

03 aug 2020

Kapcsolataink

A manipulációról

A manipulációnak számos különböző formája létezik a rámenős eladótól az érzelmileg bántalmazó partnerig, és egyes helyzeteket könnyebb észrevenni, mint másokat. Manipulatív megjegyzésnek minősül például, ha azt mondjuk a főnökünknek: „Ha végre megkaphatnám ezt a pozíciót, kivívhatnám a feleségem tiszteletét.” Vagy egy kollegánknak: „Erről ne szólj egy szót sem, csak neked mondom: ha nem kapom meg ezt az állást, biztosan beveszem a régóta gyűjtögetett altatóimat”.

A manipulálás azonban csak addig működik, amíg azok, akikre irányul, rá nem jönnek, hogy mi történik. Az, akit manipulálnak, eddig a pillanatik „zavarodottnak” vagy „őrültnek” érezheti magát; utána jellemzően dühöt és neheztelést érez az iránt, aki manipulálni próbálta őt.

A manipuláció olyan pszichológiai stratégia, amit azok az emberek alkalmaznak, akik nem képesek közvetlenül kommunikálni igényeiket és szükségleteiket. Sharie Stines bántalmazó és mérgező kapcsolatokra specializálódott terapeuta szerint a manipulatív törekvések mögött mindig a másik kontrollálására való törekvés van jelen, a manipuláció pedig mindenképpen érzelmileg káros taktikának tekinthető. Tovább “A manipulációról”