20 okt 2020

Egészség / fobia / Kapcsolataink / Mentálhigiéné

Lelki szimbolika: az agorafóbia (tériszony) háttere

Ebben a cikkben egy sokak által megélt és nagy szenvedést okozó kórkép mögé nézünk és igyekszünk analitikus szempontból megérteni a tünetképződést.

Mielőtt belemerülnénk a kórkép analitikus szempontú lehetséges magyarázataiba előszőr nem árt tisztázni a fogalom jelentését. Mivel e kifejezéssel magyarul a tériszonyt illetjük, ezért elsősorban a még hétköznapibban előforduló magasságtól való félelemtől, vagyis az akrofóbiától kell elkülönítenünk. A kifejezés a görög agora, azaz piactér szó és a phobos, azaz a rettegés szóösszetételből ered. A tériszony a nyílt terektől való félelmet jelenti, mely különböző helyzetekben jelentkezhet. Az egyén ilyenkor elsősorban a nyílt helyeken való tartózkodás (pl. parkoló, piac, híd vagy bármely nagy kiterjedésű nyílt hely), tömegközlekedés használta, sorban állás vagy tömegben tartózkodás során intenzív félelmet vagy szorongást él át.  Ugyanakkor előfordulhat akár zárt helyeken vagy felléphet olyankor, ha valaki egyedül tartózkodik az otthonán kívül. A személy azért retteg ezekben a helyzetekben és próbálja azokat elkerülni, mert fél, hogy a szorongás olyan mértékben önti el, hogy képtelen lesz elmenekülni a helyzetből vagy nem áll rendelkezésére megfelelő segítség. Így rövid idő leforgása alatt kialakul az adott helyzetre vonatkozó elkerülő viselkedés. Azaz az agorafóbiától szenvedő személy teljes mértékben elkerüli az ilyen helyeken való tartózkodást, vagy csak kísérő jelenlétében képes magát kitenni az ilyen helyzeteknek. Mivel a tériszony éveken keresztül fennállhat, jelentősen beszűkítheti az egyén életterét, pl. képtelen lesz munkába járni vagy bevásárolni, szélsőséges esetben egyáltalán nem tud kimozdulni otthonról.

forrás: pixabay.com

Az agorafóbia oki tényezőivel kapcsolatban több teória létezik, számos vizsgálat tűzte ki célul a kialakulásával összefüggő faktorok meghatározását. A terápiás tapasztalatokon alapuló elméleti megközelítések közül most kettő rövid ismertetésére kerül sor.

Általában véve a fóbiák kialakulásának meghatározásában két nagy pszichológiai iskola értelmezései játszanak szerepet: a pszichoanalitikus vagy dinamikus megközelítés és a behaviorista nézőpont. A behaviroizmus szerint a fóbia klasszikus és operáns kondicionálás folyamatai során alakul ki. Így egy korábban semleges ingerből – valamilyen, az egyén számára traumatikus élmény hatására – szorongást kiváltó inger keletkezik. Hogy a szorongását csökkentse, elkerüli a szorongást kiváltó helyzeteket, így az operáns kondicionálás hatására megerősödik a félelme. Ezen gondolkodási keret szerint ezért az agorafóbia és úgy általában a fóbiák egy kognitív viselkedés terápiás eljárással az úgynevezett szisztematikus deszenzitizációs technikával megszüntethetők.

Az agorafóbia analitikus / dinamikus szempontú magyarázata

E megközelítés felfogása szerint úgy alakul ki a fóbia, hogy az egyén a rá nézve kínos, veszélyes tudattalan vágyait, gondolatait és motivációit elfojtja majd az elfojtás következtében létrejött szorongást áttolja egy másik helyzetre vagy tárgyra és ezt a helyzetet vagy tárgyat aztán elkerüli. Tehát egyfajta (sokszor elsőre érthetetlen) szimbolizáció történik.

forrás: pixabay.com

Ezek alapján vizsgáljuk meg az agorafóbia működését. A tériszonyos személyt sok esetben valakinek kísérnie kell, hogy tünetmentes maradjon. A kísérő a szülő vagy testvér, illetve ha ők már nem élnek vagy nem élnek vele együtt, akkor egy a szülővel ill. testvérrel ekvivalens személy, aki lehet rokon, barát vagy bárki, aki biztonságot érzését nyújtja. Nem ritkán elegendő, ha fóbiás személyt egy kisgyermek kíséri, mert az ilyen helyzet pszichés konstellációban annyit tesz, hogy a beteg maga a gyermek, akit egy másik gyermek (testvér szimbólum) kísér, vagy ő a szülő, aki gyermeket kísér. És hogy miért kell, hogy a szülő vagy szülő szimbólum átkísérje a szorongást kiváltó helyen? A gyermek kötődik az anyjához, a korai életszakaszban csecsemőként, majd kisgyermekként is szüksége van az anya közelségére, mert ez ad neki biztonságot. Az agorafóbia esetében a nagy tér a külvilágot, az életet, az anyától való eltávolodást szimbolizálja, amit a beteg veszélyesnek élhet meg. A nagy tér a beteg számára a szabadság szimbóluma is, örülni szeretne neki, megélni azt, de a szabadság megélése, az eltávolodás a szeretett személytől valamilyen tudattalan okból kifolyólag szorongáskeltő a számára. Tehát a tériszony sok esetben az egyén dependencia igényének szimbóluma. Hozzá kell tenni, hogy nem mindig. A fóbiás tünetek mögött több tudattalan konfliktus húzódhat meg, melyek akár együttesen vezetnek tünetképződéshez. Ilyen tudattalan konfliktusok lehetnek a tériszony esetében az autonómia-dependencia problematika mellett pl. szexualitással összefüggő vagy agresszió kezeléssel kapcsolatos elakadások. A dinamikus szemléletű terápia ezek feltárása révén utat nyit az addig vállalhatatlan – ezért a tudattalanba száműzött – érzéseknek, gondolatoknak, késztetéseknek, így feloldva a személy szorongását.

Zárógondolatként megjegyzendő, hogy a fóbiák kialakulásában jelentős szerepe van a genetikai, környezeti, interperszonális tényezőknek is.

Felhasznált irodalom:

Feldmann Sándor (1998); Az ideges félelem. Édesvíz kiadó, Budapest.

Gartner Pál; Lélektan és kórlélekan. Felelős kiadó: dr. Gartner Pál.

Gabbard, Glen O MD., (2016) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és Társai, Budapest.

22 szept 2020

Mentálhigiéné

A hedonizmusról – nem is olyan ártalmas, mint gondolnánk!

Lazulás a kanapén vagy egy finom étel elfogyasztásának öröme: azok a rövid távú élvezetes tevékenységek, melyek nem vezetnek hosszú távú célokhoz, legalább ugyanannyira hozzájárulnak a boldogsághoz, mint az önkontroll – vallják  a Zürichi és a Radboudi Egyetem kutatói. Legújabb kutatásuk szerint a pszichológiának nagyobb megbecsüléssel kéne a hedonizmus témája felé fordulnia.

Időről időre mindannyian kitűzünk hosszú távú célokat: pl. szeretnénk lefogyni, kevesebb cukrot fogyasztani, új nyelvet megtanulni, stb. A kutatások az elmúlt évtizedekben sok időt szenteltek annak kiderítésére, miként tudjuk hatékonyan elérni céljainkat. A jelenleg is uralkodó nézet szerint az önkontroll segít abban, hogy a hosszú távú célokat a pillanatnyi örömök elé helyezzük, és ha nagyfokú önkontrollal rendelkezünk, az általában boldogabb és sikeresebb életet eredményez.

Katharina Bernecker, a Zürichi Egyetem motivációban jártas egyik kutatója szerint azonban ideje megkérdőjelezni ezt a nézetet. Az önkontroll képessége természetesen fontos, de az önszabályozással kapcsolatos kutatásoknak ugyanolyan figyelmet kell fordítaniuk a hedonizmusra és a rövid távú élvezetekre. Bernecker új kutatása ugyanis azt mutatja, hogy az öröm megélésének képessége legalább annyira hozzájárul a boldog és elégedett élethez, mint a sikeres önkontroll.

forrás: pixabay.com

A zavaró gondolatok lerombolják örömérzetünket

Bernecker és kollégája, Daniela Becker, a Radboud Egyetem kutató munkatársa kérdőívet dolgoztak ki a válaszadók hedonizmus-képességének mérésére, azaz azon képességükre, hogy mennyire képesek összpontosítani a hirtelen jövő közvetlen szükségleteikre és mennyire tudnak belemerülni az éppen aktuális élvezetekbe. E kérdőív segítségével mérték fel, hogy az emberek mennyire képesek hedonista célokat követni különböző helyzetekben.

Eredményeik azt mutatták, hogy nem mindenki képes belefeledkezni a hedonista élményekbe, mert a betörő gondolataik megzavarták őket abban, hogy átadják magukat az aktuális élvezeteknek.  Vagyis ahelyett, hogy belemerültek volna az örömteli tevékenységbe, folyamatosan arra gondoltak, hogy milyen más feladatot kéne ellátni a pihenés helyett. Erre példa, amikor a kanapén fekve azon jár az agyunk, hogy most éppen nem lazítanunk, hanem inkább sportolnunk/főznünk/dolgoznunk/stb. kellene. A hosszú távú célokon való gondolkodás okozta vívódás tehát aláásta a pihenés élvezetét.

Másrészről megfigyelték, hogy azoknak az embereknek, akik teljes mértékben át tudták magukat adni ezeknek az élvezetteljes helyzeteknek, rövid és hosszú távon is jobb volt a közérzetük és kevesebb valószínűséggel szenvedtek depressziótól vagy szorongástól.

pixabay.com

A több nem mindig jobb

Bernecker azt is hangsúlyozza, hogy a hedonisztikus és hosszú távú céloknak nem kell szükségszerűen ellentmondaniuk egymásnak. Kutatásaik ugyanis rávilágítottak arra, hogy a jó közérzet és a jó egészség elérése szempontjából mindkettő egyaránt fontos és ki is egészíthetik egymást. Ami fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a mindennapi életünkben.

Az azonban nem jelent automatikusabban nagyobb fokú boldogságot, ha szimplán csak többet fekszünk a kanapén, több jó ételt eszünk vagy többször megyünk el a barátainkkal meginni valamit. Bernecker megemílti, hogy korábbi vélemények egyértelműen a hedonizmust tartották a könnyebb lehetőségnek az önkontrollal szemben. A hedonisztikus tevékenység választásával kapcsolatos öröm azonban egyáltalán nem mindenkinek annyira egyszerű a betolakodó és zavaró gondolatok miatt.

A pihenőidő tudatos megtervezése

A pihenőidő tudatos megtervezése a jelenlegi járványügyi helyzetben aktuálisabb kérdés, mint valaha. Egyre többen dolgoznak otthonról, így az otthoni környezet, ahol korábban csupán pihentek, hirtelen a munkához is kapcsolódik. „A még elvégzendő munkával kapcsolatos gondolatok az otthoni környezetben még zavaróbb és frusztrálóbb gondolatokhoz vezethetnek. Ennek következtében még nehezebben tud az ember kikapcsolódni és pihenni.”- mondja Bernecker.

Mit lehet tenni, hogy jobban élvezzük a pihenőidőt? Fontosak volnának további kutatások e téren, de a kutatók azt gyanítják, hogy az élvezetteljes, hedonisztikus időszakok tudatos megtervezése és a határszabás segíthet ezeket a periódusokat egyértelműbben elkülöníteni az egyéb tevékenységektől, lehetővé téve az öröm zavartalan megélését.

Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2020/07/200727114739.htm

Fordította: Gáspár-Zsolnai Éva

24 aug 2020

Egészség / Mentálhigiéné

Egy civilizációs betegség: az irritábilis bél szindróma

Az irritábilis bél szindróma (IBS) annak ellenére jelent komoly népegészségügyi problémát, hogy ebben a betegségben szenvedők csupán mintegy negyede fordul orvoshoz. A korábban csak említés szintjén jelenlévő, a tápcsatornát érintő funkcionális betegségek az utóbbi évtizedekben kiemelkedő figyelmet kaptak a gastroenterológiában. Ennek elsődleges oka, hogy a fejlett országokban magas az előfordulási gyakorisága, egyes források szerint a felnőtt lakosság 10-20%-át (!) is érintheti. Az IBS elsősorban a fiatal felnőtt korosztály tagjai között fordul elő, tipikusan a 20-50 évesek körében. Továbbá jellemző, hogy a nők körében 2-4-szer gyakoribb, mint a férfiak között.

forrás: www.pixabay.com

 Az IBS krónikus, mivel éveken, évtizedeken keresztül fennáll, hol gyengébb hol intenzívebb tüneteket produkálva és funkcionális, mert a tünetek hátterében nem mutatható ki szervi elváltozás vagy anyagcserezavar. A tünetek nagyon változatosak, egyénenként eltérőek lehetnek. Uralkodó tünetei a hasi panaszok, görcsös fájdalom, puffadás, diszkomfort érzés, gyakori hasmenés vagy éppen székrekedés.

A következőkben az irritábilis bél szindróma okainak bio-pszicho-szociális szemléletű bemutatása olvasható.

forrás: www.pixabay.com

A gyomor-bélrendszer kettős idegi szabályozás alatt áll. Az IBS biológiai hátterét az ún.agy- bél-tengely összehangolt működésének zavara adja. Az agy- bél-tengely bonyolult idegi szabályozó rendszer. A bélrendszer és az agy kommunikációja idegi, hormonális és immunológiai folyamatokon keresztül valósul meg. Stressz hormonok például közvetlen hatással vannak a belek motilitására (bélmozgásra), a bél immun folyamataira, sőt a bélflórára is. A bélfunkciókra az észlelési folyamatok is hatást gyakorolnak, mely folyamatok szintén az agy-bél tengelyen keresztül mennek végbe. A memória, a kognitív és affektív mechanizmusok megváltoztathatják az agyba érkező jeleket. Ennek következtében fiziológiai folyamatok indulnak be, melyek képesek megváltozatni a motilitást, szekréciót (kiválasztást), immunfunkciót, a gyomor-béltraktus vérátáramlását.

Ez azt jelenti, hogy a stressz, a szorongás vagy egyes emlékek aktivációja növeli a fájdalom észlelését, míg más folyamatok például a relaxáció vagy hipnózis csökkentik ezt a hatást.

Fentiekből már kiatlálható, hogy az irritábilis bél szindróma a pszichoszomatikus betegségek csoportjába sorolható. Kóroki eredete rendkívül összetett, több tényező is hajlamosíthat a kialakulására. Nézzük mik is lehetnek ezek a tényező és kezdjük a genetikával!

forrás: www.pixabay.com

A jellegzetes földrajzi, etnikai eloszlás, a nemek különböző érintettsége, a fiatalabb életkori megjelenés, a különleges klinikai tünetek, valamint a családi halmozódás a genetikai tényezők szerepét jelezhetik a betegség kialakulásában.

 Az IBS genetikai hátterének feltérképezésére család és ikervizsgálatokat végeztek. Egyes vizsgálatok adatai szerint az IBS-ben szenvedő betegek hozzátartozóinál 17%, míg a házastárs hozzátartozóinál 7% volt az IBS előfordulási gyakorisága. Ez az eredmény önmagában azonban nem feltétlenül a genetikai tényezők jelentőségét mutatja. A családi halmozódást a közös környezeti tényezők befolyása és a hasi fájdalomra adott tanult válasz is eredményezheti. Az ikervizsgálatok eredményei alapján 10-20%-ra becsülhető az öröklődés szerepe az IBS kialakulásában.

forrás: www.pixabay.com

A posztinfekciós IBS-t a betegség egyik alcsoportjaként említi a szakirodalom. Akut bélfertőzés lezajlása után az esetek több mint 30%-ában az IBS-re emlékeztető tünetek maradnak vissza, jellemzően a hasmenéses állapot fordul elő. Egy bakteriális infekció után tizenkétszer nagyobb az esélye az egy éven belüli IBS kialakulásának, mint a fertőzés lezajlása nélkül. A stressz helyzet megváltoztatja a bélflóra ökológiai egyensúlyát és rontja a betegek állapotát. Az IBS a motilitási zavarok által maga is elősegíti az infekciók kialakulásának esélyét. A posztinfekciós IBS kialakulásában pszicho-neuro-immunológiai folyamatok játszanak szerepet.

forrás: www.pixabay.com

A pszichológiai tényezőknek kiemelkedő szerepük van a betegség kialakulásában. A betegek személyiségére vonatkozóan leggyakrabban megfigyelhető a túlzott lelkiismeretesség, a perfekcionizmus, túlérzékenység, a hatékonyságérzés hiánya, a szociális megfelelés iránti nagyobb igény. Ezek olyan viselkedések kialakulását eredményezik, mint az elkerülő viselkedés és túlérzékenység a szomatikus (testi) jelzésekre. A betegek irreálisan nagy figyelmet fordítanak a testi jelzésekre, így azok intenzitását felerősítik, ebből kifolyólag pedig a testi betegség fennállása teljesen megalapozottnak tűnik. A kóros figyelemfokozódás nem kizárólag csak a testi tünetekre irányul. A negatív életeseményekre, a szociális fenyegetést jelentő szituációkra is ugyanez jellemző, mivel ezekben a helyzetekben szégyenérzés fenyegeti az egyént. A negatív életeseményekre ezek a betegek nagyobb stressz-választ adnak. A pszichés szenzitizáció azt jelenti, hogy egy előzőleg átélt ingerre az ingerküszöb alacsonyabbá válik, és így legközelebb erősebb válasz alakul ki ugyanarra az ingerre. IBS esetében a szervi működésre irányuló fokozott figyelem, a szorongás, a depresszió és stressz, az érzékelési küszöböt tovább csökkentik. Ennek következtében a beteg a normális intenzitású ingert fájdalomként fogja megélni. Az IBS-ben szenvedőkre jellemző még a katasztrofizálásra való hajlam, ami egy a gondolkodási torzítások közül. Nevéből eredően azt jelenti, hogy valaki egy többé-kevésbé kellemetlen élményt katasztrófaként él meg.

 Mint minden betegséghez az IBS -hez is kapcsolódik másodlagos betegségelőny, ami azt jelenti, hogy a betegsége által felmentést kap egyes kötelességei alól vagy éppen így jut a vágyott törődéshez. A betegségviselkedés kialakulása gyermekkori tanulási folyamatokkal is összefügg. Egyes kutatási eredmények szerint az IBS-ben szenvedő egyének gyermekkorukban betegesebbek voltak, többet hiányoztak az iskolából mint társaik. Ezen betegségperiódusok alatt több szülői figyelmet élveztek, szüleik pedig a viselkedésükkel megerősítették a panaszok miatti betegségszerepet.

Végül meg kell említeni még egy nagyon fontos pszichés faktort, ami nem csak az IBS hanem más pszichoszomatikus kórképek kialakulásában is szerepet játszik. Ez pedig a korai életkorban történt életesemények, főként az abúzusok. Szakirodalmi adatok szerint a pszichiátriai kórképek mintegy egyharmadában deríthető ki szexuális abúzus, amely általános sérülékenységet jelent a pszichés zavarokkal szemben. Egy vizsgálat eredményei szerint az IBS-betegek egyharmadában fordult elő súlyos szexuális abúzus, a gyermekkorban történt szexuális bántalmazás gyakorisága 11% volt az abuzáltak között.

forrás: www.pixabay.com

A szociális-kulturális háttér az IBS biopszichoszociális szemléletű bemutatásának utolsó aspektusa. Az IBS vizsgálata különösen fontos interperszonális szempontból. Életünket társas térben éljük, így mindannyian naponta megtapasztalhatjuk a társas interakciók nehézségeit.

A betegségek és ez alatt, nem csak a krónikus betegségeket értjük, társas közegben keletkeznek, így a betegséggel kapcsolatos hiedelmek és attitűdök hatnak a beteg és társas környezetének viselkedésére is. A betegek nehézségei már a diagnózis felállítása után jelentkeznek, amikor is szembesülnek a környezetük értetlenségével. A betegség hatására a beteg érzelmi stabilitása is megbomlik, ennek következménye pedig a környezetben kialakult ambivalens viselkedés a beteg felé. Jól láthatjuk tehát, hogy egy betegség mennyire képes megterhelni társas kapcsolatainkat. A betegség új helyzetet teremt a beteg és környezete számára és ebben az új helyzetben a betegnek ki kell alakítani a megfelelő megküzdési stratégiáit. Az új szerepviszonyok és újfajta interakciók (pl. állandó segítségkérés) elsajátítása egyik félnek sem könnyű feladat. Könnyen léphetnek fel elakadások a változás folyamatában és a kudarcok erősen megterhelhetik a beteget.

Ezekben a krízisekben megnövekvő distressz az IBS-betegek tünetmentes vagy enyhe tünetes állapotán jelentős romlást okozhat a fent már tárgyalt folyamatokon keresztül. Éppen ezért nem csak a betegek, hanem a környezetének megfelelő edukációja is fontos lehet a beteg életvitelének javítása érdekében.

A fent felsorolt tényezők többnyire nem egymagukban, hanem együttesen, de egyenként változó mértékben vesznek részt a betegség tüneteinek kiváltásában. Ez a terápiás lehetőségeket is befolyásolja. Az IBS kezelhető, a tünetek intenzitása csökkenthető, ennek következtében elkerülhető az életminőség súlyos leromlása. Gyógyszeres terápiával illetve nem gyógyszeres kezeléssel, például relaxációval, interperszonális pszichoterápiás módszerekkel, rövid, dinamikus terápiával, valamint a kognitív viselkedésterápiával jelentős javulás érhető el.

Felhasznált irodalom:

Aszalós Zs. (2011). Az irritábilis bél szindróma pszichiátriai vonatkozásai. Magyar Belorvosi Archívum, 645, 25-31.

Hagymási K. & Tulassay,Zs. (2006). Az irritábilis bél szindróma genetikai háttere. Orvosi Hetilap 147. évfolyam 25. szám 1167-1170.

Döbrönte Z., Lakner L. & Sarang K. (2006). Posztinfekciós irritábilis bél szindróma. Orvosi Hetilap, 147. évfolyam, 43. szám, 2077-2080.

Csabai M. & Molnár P. (2009). Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia. Budapest: Medicina.

Túry F. & Újszászy L. (2000). Pszichológiai vonatkozások, pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában. Lege Artis Medicine, 10, 336-343.

Túry F. & Újszászy F. (2005). Az irritábilis bél szindróma pszichológiai vonatkozásai. Háziorvos Továbbképző Szemle, 10, 325-328.

Rosztóczy A. (2011). Irritábilis bélszindróma (IBS) Háziorvosi Továbbképző Szemle. 16, 331-335.

09 aug 2020

Mentálhigiéné

8 ok, amiért érdemes pszichológushoz járni

Időnként még találkozni azzal a nézettel, hogy pszichológushoz csak azok fordulnak, akik betegek, gyengék, esetleg őrültek. Évtizedekkel korábban a pszichológia valóban csak a mentális betegségekre, a patológiás állapotokra fókuszált. A XX. század második felében elinduló paradigmaváltás következtében a betegségközpontú szemléletet egyre inkább felváltotta a pozitív mentálhigiénés mozgalom. Egyre nagyobb figyelmet kapott a lelki egészségvédelem, egészségmegőrzés és egészségfejlesztés is.

A pszichoterápia valóban hatékonyan tud segíteni a fájdalmas élmények feldolgozásában, a szenvedés csökkentésében, valamint a kevésbé adaptív vagy káros gondolatok, érzelmek és viselkedésmintázatok megváltoztatásában. De egy pszichológus szakemberrel való együttműködés az örömtelibb és teljesebb élet eléréséhez is hozzásegíthet: vágyaink felfedezéséhez és azok kifejezéséhez, saját magunk megismeréséhez és megértéséhez, valamint személyes fejlődésünkhöz.

Összehasonlításképpen nézzük meg, hogyan tudunk testi egészségünk helyreállításához viszonyulni. Ha különböző testi tüneteket (pl. valamelyik testrészünkben fájdalmat) tapasztalunk, szakorvoshoz fordulunk, hogy segítsen tüneteink csökkentésében és a gyógyulásban. Ezzel szemben edzőterembe azért járunk, hogy egészségesebbé váljunk, egészségünket megőrizzük, fizikai teljesítőképességünket növeljük és életminőségünkön javítsunk. A két példa az egészség kétféle megközelítésére világít rá: az egyik a betegségre, a másik a jóllétre fókuszál. A pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia egyedülálló abban a tekintetben, hogy mind az orvostudomány, mind az edzőterem pszichológiai megfelelőjeként működik. A pszichológus szakemberrel való együttműködés során egyaránt fókuszálhatunk a problémák megoldására, de az életminőség javítására, az önfejlesztésre és az önmegvalósításra is.

Forrás: pixabay.com

Ha a pszichológiai jóllét szempontjából nézzük, íme nyolc ok, amiért érdemes lehet pszichológushoz járni:

1. Ha szeretné jobban elfogadni önmagát: sok ember küzd önmaga elfogadásával és szeretetével, miközben sem depresszióval, sem más mentális betegséggel nem küzd. A pszichológiai tanácsadás segíthet felismerni az önbecsülés útjában álló akadályokat, és segíthet annak megvalósításában, hogy érzelmi jóllétünk életünk prioritásává váljon.

2. Szeretné, hogy párkapcsolata vagy házassága jól működjön – Szinte mindenkiben megfogalmazódnak időnként olyan kérdések, hogyan lehetne megőrzi egy kapcsolat frissességét, életteliségét, működőképességét. Időnként megjelenhet a bizonytalanság a párkapcsolati működés egy-egy területét illetően (pl. szenvedély, kommunikáció, ellaposodás, intimitás, stb.). Az egyéni- vagy pártanácsadás a kapcsolati elakadások feltárásán és megoldásán, a párkapcsolati készségek javításán és az erősségek feltérképezésén keresztül lehetővé teszi, hogy párkapcsolata vagy házassága hosszú távon is jól funkcionáljon.

3. Szeretne jobb szülővé válni –  Saját fogadalmaik ellenére sokan tapasztalják, hogy önkéntelenül is saját szüleik mintáit, magatartásformáit, szokásait ismétlik meg saját gyermekük nevelése során (pedig épp ezeket akarták volna elkerülni). A pszichológussal való közös munka során felismerhetővé válnak az addigi rejtett, gyermekkorból származó mintázatok, és ez segíthet felülkerekedni azokon. Ez lehetőséget és utat teremt ahhoz, hogy olyan szülővé váljon, akivé lenni szeretne, és ami gyermeke fejlődéséhez és a szülő-gyermek kapcsolat minőségéhez is pozitívan járul hozzá.

4. Szeretne boldogulni karrierjében – Ha elégedetlennek érzi magát karrierjével, szakmai jövőképével vagy munkahelyi körülményeivel kapcsolatban, érdemes lehet kideríteni, hogy mi tartja vissza a konstruktív változástól.  A pszichológussal folytatott közös munka segíthet a háttérben húzódó okok feltárásban és azok feloldásában, ami karrierjének pozitív irányú változásához vezethet.

Forrás: pixabay.com

5. Szeretne bizonyos dolgokat elengedni és/vagy megbocsátani – A harag érzése önmagában nem kóros állapot vagy patológia, ám hosszú távon komolyabb fizikai, érzelmi és kapcsolati következményekkel járhat. A tanácsadási folyamaton keresztül megtanulhatja feloldani magában a történteket és az azzal kapcsolatos érzéseket, ami segíthet a továbblépésben.

6. Szeretne egyes készségeket elsajátítani – A tanácsadás során egy olyan biztonságos közeget teremtünk, ahol felfedezheti, elsajátíthatja, majd gyakorolhatja azokat a viselkedésformákat, amelyek kihívást jelentenek az Ön számára. Ilyen lehet pl. a magabiztosság és az önérvényesítési (asszertivitási) készségek fejlesztése, az érzelmek kimutatásának és kommunikálásának gyakorlása, a különböző stresszkezelési technikák elsajátítása, valamint a megküzdési és a társas készségek fejlesztése.

7. Heti egy órában teljes figyelmet fordíthat önmagára – Lehetősége adódhat önmaga felfedezésére, mélyebb megértésére és elfogadására, elmélyülhet a jelenlegi gondolataiban és érzéseiben, vagy egyszerűen csak ülhet és abban az egy órában elvárások nélkül „lehet”. Ez a létfontosságú gyakorlat elfeledett művészetté vált a mai világunkban.

8. Szeretne életének célt vagy értelmet találni – Elképzelhető, hogy az utóbbi időben céltanul sodródik vagy csak szeretne mélyebb jelentést adni életének. A tanácsadás segíthet felfedni az emberben – sokszor mélyen – meghúzódó örömöt, motivációt. Fontos tudnunk, hogy az efféle felmerülő kérdésekre kizárólag egyéni válaszok adhatók, és ehhez az egyéni útkereséshez és önreflexióhoz komoly segítséget nyújthat egy pszichológus.

Forrás: https://www.psychologytoday.com/us/blog/in-therapy/201403/8-more-reasons-go-therapy

Fordította: Gáspár-Zsolnai Éva