24 aug 2020

Egészség / Mentálhigiéné

Egy civilizációs betegség: az irritábilis bél szindróma

Az irritábilis bél szindróma (IBS) annak ellenére jelent komoly népegészségügyi problémát, hogy ebben a betegségben szenvedők csupán mintegy negyede fordul orvoshoz. A korábban csak említés szintjén jelenlévő, a tápcsatornát érintő funkcionális betegségek az utóbbi évtizedekben kiemelkedő figyelmet kaptak a gastroenterológiában. Ennek elsődleges oka, hogy a fejlett országokban magas az előfordulási gyakorisága, egyes források szerint a felnőtt lakosság 10-20%-át (!) is érintheti. Az IBS elsősorban a fiatal felnőtt korosztály tagjai között fordul elő, tipikusan a 20-50 évesek körében. Továbbá jellemző, hogy a nők körében 2-4-szer gyakoribb, mint a férfiak között.

forrás: www.pixabay.com

 Az IBS krónikus, mivel éveken, évtizedeken keresztül fennáll, hol gyengébb hol intenzívebb tüneteket produkálva és funkcionális, mert a tünetek hátterében nem mutatható ki szervi elváltozás vagy anyagcserezavar. A tünetek nagyon változatosak, egyénenként eltérőek lehetnek. Uralkodó tünetei a hasi panaszok, görcsös fájdalom, puffadás, diszkomfort érzés, gyakori hasmenés vagy éppen székrekedés.

A következőkben az irritábilis bél szindróma okainak bio-pszicho-szociális szemléletű bemutatása olvasható.

forrás: www.pixabay.com

A gyomor-bélrendszer kettős idegi szabályozás alatt áll. Az IBS biológiai hátterét az ún.agy- bél-tengely összehangolt működésének zavara adja. Az agy- bél-tengely bonyolult idegi szabályozó rendszer. A bélrendszer és az agy kommunikációja idegi, hormonális és immunológiai folyamatokon keresztül valósul meg. Stressz hormonok például közvetlen hatással vannak a belek motilitására (bélmozgásra), a bél immun folyamataira, sőt a bélflórára is. A bélfunkciókra az észlelési folyamatok is hatást gyakorolnak, mely folyamatok szintén az agy-bél tengelyen keresztül mennek végbe. A memória, a kognitív és affektív mechanizmusok megváltoztathatják az agyba érkező jeleket. Ennek következtében fiziológiai folyamatok indulnak be, melyek képesek megváltozatni a motilitást, szekréciót (kiválasztást), immunfunkciót, a gyomor-béltraktus vérátáramlását.

Ez azt jelenti, hogy a stressz, a szorongás vagy egyes emlékek aktivációja növeli a fájdalom észlelését, míg más folyamatok például a relaxáció vagy hipnózis csökkentik ezt a hatást.

Fentiekből már kiatlálható, hogy az irritábilis bél szindróma a pszichoszomatikus betegségek csoportjába sorolható. Kóroki eredete rendkívül összetett, több tényező is hajlamosíthat a kialakulására. Nézzük mik is lehetnek ezek a tényező és kezdjük a genetikával!

forrás: www.pixabay.com

A jellegzetes földrajzi, etnikai eloszlás, a nemek különböző érintettsége, a fiatalabb életkori megjelenés, a különleges klinikai tünetek, valamint a családi halmozódás a genetikai tényezők szerepét jelezhetik a betegség kialakulásában.

 Az IBS genetikai hátterének feltérképezésére család és ikervizsgálatokat végeztek. Egyes vizsgálatok adatai szerint az IBS-ben szenvedő betegek hozzátartozóinál 17%, míg a házastárs hozzátartozóinál 7% volt az IBS előfordulási gyakorisága. Ez az eredmény önmagában azonban nem feltétlenül a genetikai tényezők jelentőségét mutatja. A családi halmozódást a közös környezeti tényezők befolyása és a hasi fájdalomra adott tanult válasz is eredményezheti. Az ikervizsgálatok eredményei alapján 10-20%-ra becsülhető az öröklődés szerepe az IBS kialakulásában.

forrás: www.pixabay.com

A posztinfekciós IBS-t a betegség egyik alcsoportjaként említi a szakirodalom. Akut bélfertőzés lezajlása után az esetek több mint 30%-ában az IBS-re emlékeztető tünetek maradnak vissza, jellemzően a hasmenéses állapot fordul elő. Egy bakteriális infekció után tizenkétszer nagyobb az esélye az egy éven belüli IBS kialakulásának, mint a fertőzés lezajlása nélkül. A stressz helyzet megváltoztatja a bélflóra ökológiai egyensúlyát és rontja a betegek állapotát. Az IBS a motilitási zavarok által maga is elősegíti az infekciók kialakulásának esélyét. A posztinfekciós IBS kialakulásában pszicho-neuro-immunológiai folyamatok játszanak szerepet.

forrás: www.pixabay.com

A pszichológiai tényezőknek kiemelkedő szerepük van a betegség kialakulásában. A betegek személyiségére vonatkozóan leggyakrabban megfigyelhető a túlzott lelkiismeretesség, a perfekcionizmus, túlérzékenység, a hatékonyságérzés hiánya, a szociális megfelelés iránti nagyobb igény. Ezek olyan viselkedések kialakulását eredményezik, mint az elkerülő viselkedés és túlérzékenység a szomatikus (testi) jelzésekre. A betegek irreálisan nagy figyelmet fordítanak a testi jelzésekre, így azok intenzitását felerősítik, ebből kifolyólag pedig a testi betegség fennállása teljesen megalapozottnak tűnik. A kóros figyelemfokozódás nem kizárólag csak a testi tünetekre irányul. A negatív életeseményekre, a szociális fenyegetést jelentő szituációkra is ugyanez jellemző, mivel ezekben a helyzetekben szégyenérzés fenyegeti az egyént. A negatív életeseményekre ezek a betegek nagyobb stressz-választ adnak. A pszichés szenzitizáció azt jelenti, hogy egy előzőleg átélt ingerre az ingerküszöb alacsonyabbá válik, és így legközelebb erősebb válasz alakul ki ugyanarra az ingerre. IBS esetében a szervi működésre irányuló fokozott figyelem, a szorongás, a depresszió és stressz, az érzékelési küszöböt tovább csökkentik. Ennek következtében a beteg a normális intenzitású ingert fájdalomként fogja megélni. Az IBS-ben szenvedőkre jellemző még a katasztrofizálásra való hajlam, ami egy a gondolkodási torzítások közül. Nevéből eredően azt jelenti, hogy valaki egy többé-kevésbé kellemetlen élményt katasztrófaként él meg.

 Mint minden betegséghez az IBS -hez is kapcsolódik másodlagos betegségelőny, ami azt jelenti, hogy a betegsége által felmentést kap egyes kötelességei alól vagy éppen így jut a vágyott törődéshez. A betegségviselkedés kialakulása gyermekkori tanulási folyamatokkal is összefügg. Egyes kutatási eredmények szerint az IBS-ben szenvedő egyének gyermekkorukban betegesebbek voltak, többet hiányoztak az iskolából mint társaik. Ezen betegségperiódusok alatt több szülői figyelmet élveztek, szüleik pedig a viselkedésükkel megerősítették a panaszok miatti betegségszerepet.

Végül meg kell említeni még egy nagyon fontos pszichés faktort, ami nem csak az IBS hanem más pszichoszomatikus kórképek kialakulásában is szerepet játszik. Ez pedig a korai életkorban történt életesemények, főként az abúzusok. Szakirodalmi adatok szerint a pszichiátriai kórképek mintegy egyharmadában deríthető ki szexuális abúzus, amely általános sérülékenységet jelent a pszichés zavarokkal szemben. Egy vizsgálat eredményei szerint az IBS-betegek egyharmadában fordult elő súlyos szexuális abúzus, a gyermekkorban történt szexuális bántalmazás gyakorisága 11% volt az abuzáltak között.

forrás: www.pixabay.com

A szociális-kulturális háttér az IBS biopszichoszociális szemléletű bemutatásának utolsó aspektusa. Az IBS vizsgálata különösen fontos interperszonális szempontból. Életünket társas térben éljük, így mindannyian naponta megtapasztalhatjuk a társas interakciók nehézségeit.

A betegségek és ez alatt, nem csak a krónikus betegségeket értjük, társas közegben keletkeznek, így a betegséggel kapcsolatos hiedelmek és attitűdök hatnak a beteg és társas környezetének viselkedésére is. A betegek nehézségei már a diagnózis felállítása után jelentkeznek, amikor is szembesülnek a környezetük értetlenségével. A betegség hatására a beteg érzelmi stabilitása is megbomlik, ennek következménye pedig a környezetben kialakult ambivalens viselkedés a beteg felé. Jól láthatjuk tehát, hogy egy betegség mennyire képes megterhelni társas kapcsolatainkat. A betegség új helyzetet teremt a beteg és környezete számára és ebben az új helyzetben a betegnek ki kell alakítani a megfelelő megküzdési stratégiáit. Az új szerepviszonyok és újfajta interakciók (pl. állandó segítségkérés) elsajátítása egyik félnek sem könnyű feladat. Könnyen léphetnek fel elakadások a változás folyamatában és a kudarcok erősen megterhelhetik a beteget.

Ezekben a krízisekben megnövekvő distressz az IBS-betegek tünetmentes vagy enyhe tünetes állapotán jelentős romlást okozhat a fent már tárgyalt folyamatokon keresztül. Éppen ezért nem csak a betegek, hanem a környezetének megfelelő edukációja is fontos lehet a beteg életvitelének javítása érdekében.

A fent felsorolt tényezők többnyire nem egymagukban, hanem együttesen, de egyenként változó mértékben vesznek részt a betegség tüneteinek kiváltásában. Ez a terápiás lehetőségeket is befolyásolja. Az IBS kezelhető, a tünetek intenzitása csökkenthető, ennek következtében elkerülhető az életminőség súlyos leromlása. Gyógyszeres terápiával illetve nem gyógyszeres kezeléssel, például relaxációval, interperszonális pszichoterápiás módszerekkel, rövid, dinamikus terápiával, valamint a kognitív viselkedésterápiával jelentős javulás érhető el.

Felhasznált irodalom:

Aszalós Zs. (2011). Az irritábilis bél szindróma pszichiátriai vonatkozásai. Magyar Belorvosi Archívum, 645, 25-31.

Hagymási K. & Tulassay,Zs. (2006). Az irritábilis bél szindróma genetikai háttere. Orvosi Hetilap 147. évfolyam 25. szám 1167-1170.

Döbrönte Z., Lakner L. & Sarang K. (2006). Posztinfekciós irritábilis bél szindróma. Orvosi Hetilap, 147. évfolyam, 43. szám, 2077-2080.

Csabai M. & Molnár P. (2009). Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia. Budapest: Medicina.

Túry F. & Újszászy L. (2000). Pszichológiai vonatkozások, pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában. Lege Artis Medicine, 10, 336-343.

Túry F. & Újszászy F. (2005). Az irritábilis bél szindróma pszichológiai vonatkozásai. Háziorvos Továbbképző Szemle, 10, 325-328.

Rosztóczy A. (2011). Irritábilis bélszindróma (IBS) Háziorvosi Továbbképző Szemle. 16, 331-335.